Mit mondjak, nehéz út volt ...

Budapesten a feltúrások-lezárások meg a szokásos késő délutáni dugó miatt fél órába telt a József nádor tér-Kálvin tér útszakasz. Tiszta ideg voltam.

Londonban az útlevélkezelő tiszt vagy húsz percig pöntyögött a számítógépen a vízum-adatbázisban, mert valami nem volt jól. Na, gondoltam, jól kezdődött, jól folytatódik. 20 perc kínlódás, vagy 3 telefon meg 2 engedélyeztetés után a nő bájosan magyarázta, hogy az útlevelemben van pont a dr. mögött, a vízumomban meg nincs. 

Bangkokban éppen sikerült rácsatlakoznom a wifire, hogy nyugi, minden rendben-levelet küldjek kis családomnak, amikor lemerült a gépem. Konnektor ugyan volt, de természetesen nem kompatibilis a magyar szabvánnyal.

Sydneyben fél órával hamarabb szállt le a gépem, mint a menetrendben állt. Bálint és Laci épphogycsak kiértek elém. Mikor kiléptem a tranzitból, már mindketten ott virítottak, miközben odakint ugyanúgy esett, mint amikor 30 órával korábban elindultam otthonról ...