Nos, a múlt hét a vegetarianizmus hete volt szerte a világban, így ennek örömére a "közeli" hetednapi adventista gyülekezet (az összefüggéshez nem vagyok elég tájékozott) vegetáriánus szakácsbemutatót szervezett. Mivel már régen mozdultunk ki valami programra Bálinttal, így hát gondoltuk, elmegyünk, legalább kipipálhatjuk a vacsorát.

Nagyon kedvesen fogadtak a szervezők, akiknek létszáma (kb. 10 fő) meghaladta a vendégekét, de ez csak tetszett nekünk, mert annál több kaja marad a végén! Haha! Az egész délután háromkor kezdődött, és 5 gyors receptet készített el élőben a két séf, mindezt röpke 3 óra alatt. (Eredetileg ötkor akartak végezni, csak az egyikőjük kissé szájmenéses volt.) Közben kisorsoltak 3 könyvet a Kína tanulmányról, amely az étkezés és az egészség kapcsolatát elemzi, többek közt azt is, hogy a vegetáriánusok nem híznak el olyan könnyen. Gyorsan gondolkodóba estem, mert a jelenlévők között a dagi, dagibb és legdagibb emberek mind vegák voltak. Már épp megfordult a fejemben, hogy Bálintot is gyorsan vegetáriánus étrendre fogom, hátha nekiáll hízni, és Juli is meg lesz elégedve velem, de amíg szálltak az illatok - pontosabban a pirított hagyma illata, mert a szakácsok fűszert alig használtak -, és várva vártuk, hogy elkészüljön a kesudiós kenyér, a mentás tofu vagy a vega-Stroganoff, édes kis alacsony testtömegindexű férjem a fülembe súgta: Éhes vagyok. Ha hazaértünk, megsütöm a kolbászokat.

 A szerzők megjegyzése: Mielőtt bárki is sértve érezné magát, gyorsan leszögezzük, hogy elismerjük a vegetáriánus étkezés és életmód előnyeit. Meg azt is leszögezzük, hogy nagyon szeretjük a mustáros vesepecsenyét, a májas hurkát, a tatár beefsteaket, a paprikás kolbászt, a tejfölös csirkét, a rántott csirkemellett, a vörösboros őzpörköltet. Többek között.