Ugyan még adós vagyok a hétfői kirándulás posztjával, de itt a jó alkalom, hogy utolérjem magam. Ezért ugyan nem túl hosszan, de tájékoztatlak benneteket arról, hogy mióta hétfő délután úgy nekikeseredett, hogy Sydneyig zavart minket, azóta sem átall esni és zuhogni és záporozni és ömleni. Még jó, hogy itt van egy köpésre az óceán, és van hova folyni a víznek. A belsőbb területeken meg pláne örülnek az aussie-k, mert legalább nincs szárazság és erdőtüzek.
Aztán meg jó is, hogy esik, mert ha nem lehet kimozdulni, akkor az ember ül a számítógép előtt és írja az OTDK-ját. Vagy a blogot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.