Mivel az eső előző nap jelentősen behatárolta lehetőségeinket, ezért ma újra Dorrigónak vettük az irányt. Először is találnunk kellett az erdő közepén egy konnektort, mert csak útközben vettük észre, hogy a fényképezőgépünk memóriája megtelt. Hát nem kellett sokáig keresni. Amíg ültünk és várakoztunk, én meg levelet írtam nektek, letelepedett mellénk egy busznyi nyugdíjas kalandor. Nagyon kedvesek voltak, és ripsz-ropsz meglett az ebédünk is, desszerttel. Szerettem volna képet csinálni róluk, de ugye technikai okokból nem tudtam. Aztán teli hassal és rengeteg felszabadult tárhellyel indultunk tovább a Never Never (Soha Soha) kirándulóhely felé. Gondoltam, kicsit baljós neve van, de a hely nem az. Mivel az erdő alja tele volt piócával (és ezen még egy gumicsizma sem feltétlen segít) inkább feldobtuk a függőágyat - amit ismételten köszönünk, nagyon szeretjük! -, süttettük a hasunkat és sziesztáztunk.
Visszafelé egy rakás képet készítettünk a magukkal ragadó jacarandákról. (A Cukorsüveg utca kertjében is virágzik már egy, csak a mindennapos zuhé sorra leveri a virágokat.) Késő délután érkeztünk Coffs Harbourbe, ahol feltérképeztük a másnapi meghódítanivalókat, majd feldobtuk a sátrat a legnagyobb tengerparti kempingben és elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.