Hála Istennek hétfőn még szép idő volt, ezért tudtunk sétálni a városban, de kedden nekikeseredett és csak esett, esett, esett, mint otthon. Szerda délután biztatóbb volt az ég, úgyhogy elindultunk megkeresni egy ládát, mert Bálint szerint itt volt nem messze. Két óráig gyalogoltunk. Oda. Közben ránkalkonyodott, úgyhogy Laci jött el értünk kocsival. A csütörtököt megint túlnyomórészt a házban töltöttük, de nem bántuk annyira az esőt, mert Bálintnak vasárnapig el kellett készülnie egy prezentációval, és így legalább nem volt választása, hogy mit csináljon helyette. Este viszont mi főztünk. Fő attrakcióm, a kukoricaleves ízlett ugyan, de nem lett a család kedvence. A Bálint készítette túrógombóc viszont elsöprő sikert aratott! Szeretem, ha az emberek tudnak egyszerű dolgoknak is örülni.