Így telnek napjaink ...

Mit mondjak, nehéz út volt ...

Budapesten a feltúrások-lezárások meg a szokásos késő délutáni dugó miatt fél órába telt a József nádor tér-Kálvin tér útszakasz. Tiszta ideg voltam.

Londonban az útlevélkezelő tiszt vagy húsz percig pöntyögött a számítógépen a vízum-adatbázisban, mert valami nem volt jól. Na, gondoltam, jól kezdődött, jól folytatódik. 20 perc kínlódás, vagy 3 telefon meg 2 engedélyeztetés után a nő bájosan magyarázta, hogy az útlevelemben van pont a dr. mögött, a vízumomban meg nincs. 

Bangkokban éppen sikerült rácsatlakoznom a wifire, hogy nyugi, minden rendben-levelet küldjek kis családomnak, amikor lemerült a gépem. Konnektor ugyan volt, de természetesen nem kompatibilis a magyar szabvánnyal.

Sydneyben fél órával hamarabb szállt le a gépem, mint a menetrendben állt. Bálint és Laci épphogycsak kiértek elém. Mikor kiléptem a tranzitból, már mindketten ott virítottak, miközben odakint ugyanúgy esett, mint amikor 30 órával korábban elindultam otthonról ...

Mint sokan tudják, nyári projektem "célja" volt egy hónapon belül három kontinens szikláit kipróbálni.
Paklenicán kezdtem, aztán Korea, most pedig már Sydneyben koptatom a köveket..
Most írok pár szót Koreáról, csak hogy örüljetek!

Tehát:
A fővárosban Seoulban emberi nyelveket nem nagyon beszélnek, ahhoz hogy megértsenek középfokú tánctudás elengedhetetlen..
Viszont mindenki nagyon kedves és segítőkész.
Amikor nézelődtem egy helyi mászófalnál, egyből leszólítottak és 10 perc múlva már én is másztam..
Vicces volt kötélpartim a koreai sráccal aki kb. 10 szót tudott angolul :)
A város több pontján vannak mászófalak. Valami betonszerű anyagból készülnek (kép mellékelve), lehet rajtuk előmászni és teljesen ingyenesek.
Minden falon hatalmas áthajlás van (legalább két méter), hogy esőben és eső után is tudjanak mászni (de jó is a monszun éghajlat).
A mászás itt nem a fiatalok sportja. Rengeteg 40-es 50-es embert láttam és szerintem én voltam a falon a legfiatalabb.
Úgy másznak, hogy mennek-mennek, aztán ha elfáradtak beleülnek a kötélbe és pihengetnek, aztán megint mennek...
Tök furcsán néztek rám, hogy megállás nélkül mászom :) (a hülye európai..)
Tanultam viszont egy pereccsomót, amit két beleesés után is ki lehet kötni. Majd megmutatom...

A főváros közelében rengeteg szép hely van, ahol az ember sziklán mászhat. Én a Bukhansan Nemzeti Parkban néztem szét.
Gyönyörű erdők vannak, amik eléggé hasonlítanak a hazaiakra, és olyan sziklafalak, hogy az ember.. őőő... szóval értitek.. szóhoz sem jut :)
Sajnos mivel egyedül voltam komoly mászásra nem adhattam a fejem. Így csak sétálgattam (olyan 30km-t) meg buldereztem néhány aprót..

Meg csináltam sok-sok képet, hogyha majd hazamegyek előadhassak nektek szépeket..

 itt és itt

 Igen, megérkezett, és igen, jól van, csak a telefonja nem működik.

A fényképezője viszont igen: KÉPEK

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

 Évekkel ezelőtt azt is megfogadtam, hogy sosem lesz mobiltelefonom, és tessék ...